Lakik itt belül egy pici lény.

Minél jobban nő az irántad érzett gyűlölet, annál jobban növekszik Ő is. Tápláléka a lelkem, ezt rágcsálja hol katatón nyugalommal, hol ördögi vigyorral. Egyre többet és többet. Szeretne kijönni onnan bentről, megkóstolni a te lelked is, mélyeket harapni belé éles fogakkal, telhetetlen étvággyal.

De nem lehet, és a gyűlölet csak nőttön nő, egyedül itt benn. Sokszor nincs már más, csak gyilkos vágy, ahogyan a fény megcsillan a penge élén, és a lélek azt álmodja, hogy a húsodba mar, ameddig üvölteni nem kezdesz, ameddig a pici lény meg nem nyugszik idebenn.

Mikor rád nézek, Ő is rád néz, idebentről, keserű nyál csorog le a szája szélén és követelőzve kaparja a lelkem falát, kérve, kívánva, akarva, hogy üvölteni kezdjek, és tépni és ütni és fájdalmat okozni.

De ne félj, én vagyok az ő gazdája, és nem ő az enyém. Mosolyt erőltetek az arcra, és lecsitítom a bennem háborgó szörnyet, mert még nem jött el semminek sem az ideje. Még. Még kell ez a mosoly, még kell ez a hazug ámítás. Még nyugalom kell, egy gyilkos nyugalma, akinek már minden mindegy.

Azonban valahol az idő végtelenjében van egy pont, amikor a lélekben élő lény azt mondja majd: Elég, új helyre kell költözzek. Ekkor mély levegővel kitépi majd magát belőlem, hogy hozzád szálljon és az elmúlt idők minden várakozásával marjon a lelkedbe, olyan erővel hogy beleroppanj.

De most még nem kell, hogy félj. Mosolyogj és örülj az életnek amit élhetsz, örülj a napnak és örülj az éjnek is. Élj úgy, mintha nem lenne holnap, mert miután a lény a te lelkedbe költözik majd azon a végzetes napon, úgysem lesz többé ugyanolyan az éjszaka. Feketébb lesz a feketénél, sötétebb a legsötétebb pincénél, és mardosóbb a legerősebb savnál. Benned él majd, fogait a te lelkedbe mélyeszti, a te szellemed fogja őt táplálni.

Akkor én már szabad leszek. Szabad tőle, tőled, szabad mindentől. És még a levegő íze is finomabb lesz, mint most a legfinomabb ételé. Boldog leszek, mert a teher leesik végre vállaimról. Addig azonban csend, és álmosoly az osztályrészem, tiéd pedig a boldogság. De jól van ez így.

Írta: Vivv.