hehe:D Sztem nem maradsz ki azééért olyan egetrengető dolgokból.. x)

Szerintem egyáltalán nem marhaság.

Így belegondolva (már a gimnáziumban, ugyanis én 8 osztályosba járok), nem is tudom, milyen lett volna ottmaradni az általánosba. Innen elgondolva, szerintem jobb döntés volt, hogy negyedik végén megpróbálkoztam a felvételivel, ám ahogy most futtatom az agyamat, rájövök, hogy így rengeteg dologból maradtam ki, teszem azt egy ballagásból, ami nem feltétlenül jó élmény, de élménynek azért élmény. Szóval egyszer csak ott fogok állni tizenkettedikesen egy virágcsokorral vagy többel a kezemben a ballagásomon, és ott lesz előttem hegyként tornyosulva az érettségi meg minden egyéb.

Amikor még ötödikes voltam, akkor azzal nyugtattam magam, hogy na látod, Viki, milyen messze van még! Nyolc év rengeteg idő. De most, eltelet az idő, már 8. osztályos vagyok, pedig még azt sem szoktam meg, hogy hatodikos lettem, és nem én vagyok az egyik legfiatalabb a gimiben. Az idő olyan gyorsan telik, hogy az ember néha észre sem veszi, és elsuhant az élete. Nemrég még elsős voltam, és azon siránkoztam, hogy az osztályfőnököm, grafitceruzát kért, nekem viszont csak sima ceruzám volt (pedig mint kiderült, amikor anyának elpanaszoltam, az is grafit volt...). Szóval nem is tudom mit akartam ezzel a bazi hosszú kommenttel, egyszerűen csak megint kibuktak belőlem a hülyeségek.

Meaghan én szeretem olvasni az eszmefuttatásaid.

Nos, emlékszem, amikor nyolcadikos voltam anno, teljesen berezelve álltam az egész előtt: mi akarok lenni. Idő közbe rájöttem, hogy nem is kell ám olyan korán dönteni, kivéve ha hatalmas, előre eltökélt céljaid vannak, melyek mellől már jó ideje nem tágítasz. Én nyelvi tagozatos gimnáziumba jelentkeztem, szerintem jó döntés volt: végzősen a kezdebe tarthatsz 2 érettségit és nyelvvizsgát garantáltan. Bár, azt kell mondjam, infobuzi vagyok, s jobban járhattam volna egy infós iskolában, a nyelvvizsga mégis nagyon-nagyon számít. Diploma, ugye, például, meghát azért ha az ember munkát akar. És akkor nem beszéltem a plusz felvehető nyelvekről, mely lehetőséggel aki tud, éljen! Na a lényeg, h én a gépekkel szeretnék továbbmenni, de minden lehetőségem megvan más szirányra is. Egy a lényeg, a választott érettségi tárgyra odafigyelni és ami olyan emeltre felvenni. Szóval, nem kell aggódni, 14 évesen nem kell eldönteni, mi leszel.

Igazából, teljesen jól látod a tanulósdit, s mindenkit arra buzdítok, hogy tanuljon, de csak ép ésszel. Osztálytársaim közt van, aki napi3-4 órákat alszik, pszichiáterhez jár csak a suli miatt. Könnyen fordul a kerék, valóban nem szabad túlzásokba esni. Persze mindig könnyebb akinek jó esze van. Senki ne legyen olyan lusta tahó, mint én, aki úgy gondolkozik, csak az utolsó 2 évben kell jónak lenni, hisz papíron az megy tovább, és, hogy csak az érettségi és az erősen érintett tárgyakra kell ráfeküdni. Igen, ez az én mélyen hibás elméletem. Emberek, a ti jövőtök. Nem mindig lesz mögöttetek valaki; s tán az lesz az a pillanat, amikor megértitek, hogy az életetek biza magatoknak alakítjátok.

Pff de hosszú lett ez a marhaság.

Hehe, idézet tőlem, köszi meaghan, mégegyszer, hogy belevetted . :) És teljes mértékben igazad van.